hatlepes.hupont.hu

Nem baj, ha ismerjük.............

Labdarúgás története

"Őskor"

Az első feljegyzések e fontos ügyben az időszámításunk utáni 200 körül keletkeztek. Ekkor a kínaiaknál egy olyan játék hódított, amelynek a lényege egy szőrrel és tollal kitömött bőrlabdával való cselezés volt. Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzésében használta, hogy gyorsaságukat, ügyességüket és találékonyságukat fejlessze. Feltételezések szerint az ókori Kína focistái technikailag nagyon képzetteknek kellett lenniük. A rabszolgák kivételével az egész nép körében elterjedt a cu-kü (csu-küh)-nek nevezett játék. Szó szerint magyarra fordítva a következőt jelenti: "rúgni labda". A játékot akkoriban egy szőrrel és tollal kitömött bőrlabdával játszották, amelyet egy 30-40 centiméter széles, hálóval ellátott célba kellett cselezgetéssel eljuttatni. A kéz használata nem volt megengedett, csak a láb, fej, hát és váll.

A szabályokról annyit lehet tudni, hogy a játéktér közepére egymástól kb. 4 méter távolságra két kb. 4 méter magas bambuszrudat állítottak, közéjük hálót feszítettek. A háló felső részére egy 40-60 cm átmérőjű nyílást vágtak, ez volt a "kapu". A háló két oldaláról rúgással, öklözéssel, fejelve, háttal vagy mellel érintve kellett a "kapuba" juttatni, nyitott tenyérrel viszont tilos volt érinteni. Magát a labdát nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és állati szőrrel tömték ki. Kr.e. 2000 körüli időkből fennmaradt a labdarúgás 25 fejezetből álló kézikönyve.

Japánban is megjelent a sportág őse, kemari néven, s itt már kultikus szerepet játszott: a kemari eleinte ugyanis csak a főnemesség kiváltsága volt, amiben később a miniszteri rangú hivatalnokok is részt vehettek. A szabályok szerint 4-6 játékos körbeállt a pályán, s lábbal próbálták a labdát minél tovább a levegőben tartani. Mindezt persze kimonóban.

Európa

Európa már a kezdetekben is nagyon ott volt e téren, hiszen mind a görögök, mind a rómaik  játszottak olyan sportokat, amelynek a lényege a labdaterelés, a passzolás és a gólszerzés volt.

A középkorban találkozhatunk vele Angliában és Franciaországban "tömeg-football" ill. "határlabdázás" néven. E játék eredete a rontásűző mágia pogány szokásaiban keresendő. Egy télutói vagy tavaszi napon a megrontásból származó veszedelmeket egy bőrbatyuba "gyömöszölik" és a falvak apraja - nagyja részvételével kirugdossák a faluból. A cél az volt, hogy a labdában rejlő gonoszságot földjüktől minél távolabbra juttassák mielőtt az a rúgásoktól szét nem szakad. Hitük szerint aki a legtöbbet árt a "labdának", vagyis a legnagyobbakat rúgja bele, az mentesül leginkább a betegségektől. A törött ablakok és lábak mellett nem volt ritka a halálos áldozatokat követelő összecsapás sem. Ezért 1314-ben Angliában,6 évre rá pedig Franciaországban is betiltották a játékot, büntetésként pedig börtönnel fenyegették a futballozókat.

A 14. század elején megjelent a firenzei calcio, Európában az első körülhatárolt városi pályán zajló, mérkőzésvezető által irányított csapatjáték. Egy-egy csapat 27 főből állt, és a másik fél várát jelképező sátorba kellett belőni a labdát. A játékosok szigorúan meghatározott rend szerint álltak fel: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették, a bíró vigyázott a szabályok betartására és számolta a gólokat, a büntetőpontokat. A sátrak mellett zenekarok is voltak, zeneszó mellett zajlott a mérkőzés. A játékról nem alakult ki igazán jó véleménye a korabeli értelmiségnek, Philipp Stubbes 16. századi krónikás írta:

"A futball olyan játék, amelyben fiatal emberek bökdösnek egy nagy labdát, nem dobják a levegőbe, hanem lábukkal görgetik a földön. Mondhatom, eléggé megvetendő játék, s szerintem legalábbis sokkal közönségesebb, méltatlanabb, hitványabb, mint bármelyik másik fajta; ritkán végződik kár, baleset vagy a játékosok valami baja nélkül."

A modern labdarúgás

A modern értelemben vett labdarúgás bölcsője Anglia volt, valamikor a 14. században. Az első labda a legenda szerint egy dán bandita feje volt, de a játék képe másban is eltért kissé a mai meccsektől. A mai értelemben vett futball a 14. századi Angliából származik. Egy legenda szerint az első labda egy dán bandita feje volt, de nemcsak ebben tért el az akkori játék a maitól. A parasztok és iparosok által űzött sport nemcsak mélyen lenézett volt az arisztokraták által, de olykor még a betiltása is felvetődött. Nem véletlenül. (hiszen elvonta a férfiakat a munkájuktól, a vallás gyakorlásától és a katonai tevékenységtől is). Az egész napos mérkőzések tömegverekedésbe torkolltak, a résztvevők száma 500 és 1000 fő között mozgott. A kapuk, pontosabban a cél, gyakran akár 5 kilométeres távolságra voltak egymástól. A törött ablakok és lábak mellett nem volt ritka a halálos áldozatokat követelő összecsapás sem.  Mivel azonban a játékot nem tudták betiltatni, szükségessé vált néhány szabály bevezetése. 1801-től mindkét csapatban ugyanannyi játékos szerepelt, általában 15-20 fő. A játéktér nagysága a mai méretekhez hasonlítható.

A mai értelemben vett labdarúgás az 1820-as években a diákok körében virágzott fel, tiltották a túlzott durvaságot, meghatározták a pálya nagyságát és a résztvevők számát.

1857 október 24-én alapították meg az első amatőr futballegyesületet, az FC Sheffieldet. Két angol krikettrajongó fiatalember, William Prest és Nathaniel Creswick éjszakákba nyúló beszélgetése nyomán egy olyan sportnak az alapjait szerették volna letenni, amelynek a segítségével a telek idején is meg tudják őrizni az állóképességüket.

Többször felmerült egy általánosan elfogadott szabályrendszer kidolgozása, erre végül 1862-ben került sor.A legfontosabb szabályok (részletek): 1. Gólnak számít, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül, hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna. 3. Lábbal csak a labdát szabad rúgni. 4. A játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a levegőben van. 5. Lesen van a játékos, mihelyt a labda elé kerül.

1863. október 26. valószínűleg a legfontosabb dátum a futball történetében. Ekkor alakul meg az Angol Labdarúgó Szövetség(Football Association), amelyet később 140 követ a világ minden táján, végképp nemzetközivé téve a sportot.

Az 1870-es években alakult ki a mai felállás, miszerint 11-11 játékos küzd egymás ellen (bár ekkor még kapus nélkül, 9 támadóval és 2 védővel próbálták a labdát a kapuba juttatni).

A 19. század végéig megszülettek a ma is oly ismerős szabályok: 1874-ben bevezették a büntetőrúgást, 1882-ben a partdobást, 1891-ben a tizenegyest és egyben hálóval szerelték fel a kaput. 1878-ban jelent meg a játékvezető, 1891-ben a határbíró. 1895-ben adták ki a lényegében mai

A labdarúgás - az USA és Japán kivételével - mindenhol háttérbe szorította az egyéb labdajátékokat. Magyarországon az 1879-ben Molnár Lajos és gr. Esterházy Miksa által írt Athletikai gyakorlatok c. könyv említi meg először a futballt, az "angol rúgósdit". A bekövetkező rövid leírását adja ennek a sportágnak:

"A football (mondd: futball) vagyis "rúgdaló", a legrégibb angol játékok egyike és kizárólag az ifjúság, az iskola játéka. Ez az utóbbi körülmény, s az, hogy télen-nyáron s a felszerelés minimumával űzhető, nagyon is alkalmassá teszi e labdajátékot átültetésre idegen talajba, mit tisztelettel ajánlunk tanügyi köreink figyelmébe."

XX. század

A sportág vezető testületét, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (Fédération International de Football Association) 1904 május 21-én alapították Párizsban a francia, belga, dán, holland, spanyol, svéd és svájci szövetségek közreműködésével.

A FIFA felmérése szerint a játékot világszerte több mint 240 millió ember játssza rendszeresen több mint 200 országban. Hétvégenként több millió néző követi nyomon kedvenc csapatának játékát a helyszínen vagy televízión keresztül. Európa, Latin-Amerika és egyre inkább Afrika, illetve Ázsia lakosainak életében fontos szerepet játszik ez a játék, és erős érzelmeket táplálnak a játékosok és helyi csapatok felé. Sok helyen, főleg Dél-Amerikában már a vallásba is beépült.  A játékot 2x45 percig játszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (például sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában alkalmazhatják.

Manapság a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, egy-egy világbajnokságot akár több mint egymilliárd ember is megnéz. Nem is csoda népszerűsége, hiszen szabályai egyszerűek, és széles körben elterjedtek. 4 évente az egész világ izgalommal követi figyelemmel ezt a fantasztikus vetélkedést.

De hogy is kezdődött mindez? 1928-ban a francia Jules Rimet és Maurice Delaunay azzal az ötlettel állt elő, hogy a nemzeti válogatottak világbajnokságon mérjék össze az erejüket. 1928 május 26.-án a FIFA amszterdami kongresszusán 23 szavazattal az 5 ellen eldöntötték, hogy egy versenyt rendeznek a világ összes nemzeti szövetségének részvételével. A végső jóváhagyást a barcelonai kongresszuson szavazták meg egy évre rá. Ehhez szükség volt két francia kitartására : Jules Rimet, a FIFA 1921-ben megválasztott elnöke, és Henri Delaunay, a Francia Futballszövetség főtitkára rendkívül sokat tett, hogy az addig utópiának tűnő ötlet megvalósuljon. 1930 júliusában amikor az első füttyszó megszólalt Montevideoban, nehéz lett volna megmondani, hogy mára hova növi ki magát a mozgalom: a Nemzetközi Futballszövetség (FIFA) már több országot tömörít magába, mint az ENSZ.

1900 óta a labdarúgás megtalálható a Nyári Olimpiai Játékok programjában is, az 1932-es Los Angeles-i játékok kivételével. Eredetileg csak amatőrök játszhattak. Annak ellenére, hogy az 1984-es nyári játékok óta a hivatásosokat is lehet nevezni, a különböző megkötések miatt az országok nem a legerősebb csapatukat küldik. Jelenleg az olimpiai férfi tornán csak a 23 év alattiak játszhatnak, adott számú "túlkoros" mellett. Ennek következményeként a trófeának nincs akkora presztízse és jelentősége, mint a világbajnokságnak. A női labdarúgás 1996-ban kapott helyet a programban, azonban a férfiakéhoz hasonló megszorítások nélkül. Így a nemzetközi megítélése hasonlít a Női Labdarúgó Világbajnokságéra.

Futball

Magyarul: labdarúgás. Játsszák huszonketten, végkimerülésig, bandázs nélkül. A játékban labda is szerepel, amelyet azonban nem kell komolyan venni; ez csak afféle szimbólum, mely a főcél: a hasbarúgás ürügyéül szolgál. Kézzel nem szabad játszani; úgy fejbe, mint gyomorba, hátba, nyakcsigolyába, fogba, orrlikba, torokba és belekbe csak lábbal szabad belerúgni. A játék „gól"-okra megy: ez úgy történik, hogy a kapus keresztbe fekszik a háló előtt, mire a csatárok addig rúgják a hasát, míg átlukad; ezen a lukon keresztül a labdát begyömöszölik a hálóba. A legújabb szabályok szerint a labda elgurulása vagy kiugrása esetén egy kéznél lévő kirúgott szemgolyóval is folytatni lehet a játékot.

                                                        (Karinthy Frigyes)

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat